Innováció 2010. június

 1.    Bevezetés  

Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődik ki, ahol ének volt az alapja.

 

                                                                                                                       (Kodály Zoltán)

Évtizedek óta tanúi vagyunk, hogy a művészeti, s azon belül a zenei nevelés szerepe csökken a felnövekvő nemzedékek zenei kultúrájának formálódásában, zenei képességeinek fejlődésében, s ezzel párhuzamosan érezhetővé vált a társadalom érzelmi elszegényedése is. Az együtt érezni tudás minden emberi moralitásnak az őssejtje. Ebből fejlődik ki az összetartozás tudata, és erre épül minden magasrendű emberi érték. A másokkal való együtt érezni tudás hiánya a személyiséget izolálja, és az izolációban eltorzul, megbetegszik. A részvét próbája nem az, hogy mások bajával tudok-e együtt érezni, mert ez még csak megy, de mások örömének örülni, ez a nehezebb. Az érzelem elengedhetetlen a felnőtt- és kortárs kapcsolatok alakításához. Az énekes játék közben egymást partnerként tisztelve megtanulnak egymáshoz énekben, mozgásban alkalmazkodni, egymásra és egymás érzelmeire is odafigyelni.

Szükség van arra, hogy a pedagógustársadalom minden tagja ki-ki a maga helyén hozzájáruljon a zenei nevelés szemléletbeli, tartalmi és módszertani megújulásához. A zene és az aktív muzsikálás méltó rangjának helyreállítása érdekében arra van szükség, hogy „Legyen a zene mindenkié” célját tűzzük ki, s e cél elérésében első helyen áll a zenével érzelmi kapcsolatot létrehozó közösségi élmény, illetve az alkotó, cselekvő részvételen alapuló készség- képességfejlesztés.

A legtöbb ember egyetért abban, hogy a zene fontos szerepet játszik az életünkben. Szinte nincs, aki ne kedvelné a muzsikát, ne hallgatna valamilyen zenét minden nap. Van, akit kikapcsol, van, akinek a feszültségét vezeti le, felvidítja, vagy épp gondolatokat ébreszt benne.

Az óvodai zenei nevelés nagy múltra tekint vissza hazánkban. Magyarország zenetanítási hírnevét Kodály Zoltán teremtette meg. A világhírű módszert számos országban alkalmazzák sikeresen. Óvodáinkban a mai napig a zenei nevelés bibliája Forrai Katalin: Ének-zene az óvodában, és Ének az óvodában című könyve, melyben az óvodapedagógusok számára minden tudnivaló és minden tanítanivaló megtalálható.

A zenei nevelés elsősorban az érzelemre hat, de egyidejűleg az értelemre is. Az együttlét társas örömet is jelent, és fejleszti a zene iránti fogékonyságot. A meghallgatott élő zenei szemelvények felébresztik a gyerekek zenei érdeklődését, alapot adnak a zenei műveltség továbbfejlesztéséhez. Ez az érdeklődő fogékonyság kapcsolódik a természet és a társadalmi környezet minden formájához, annak megfigyeléséhez. A zenei élmény serkenti a gyerekek kíváncsiságát, alkotókedvét, miközben fejlődik zenei emlékezetük, képzeletük, s esztétikusan formálódik mozgásuk. Megmutatkozik a zenei nevelés hatása testtartásukban, esztétikus rendezett mozgásukban is, magatartásuk kedvező alakulásában, önkéntes figyelmük, közösségi érzelmeik fejlődésében.

1.1 .  Témaválasztás indoklása

 

Óvodánk saját innovációjának meghatározója, hogy az óvodai nevelés keretein belül nagyobb hangsúlyt fektetünk gyermekeink esztétikai, érzelmi nevelésére, az ének, a zene, az énekes játékok és gyermektánc megszerettetésére.

Az érzelmeknek – a fejlődés lélektani kutatások és a gyakorlati tapasztalatok alapján – rendkívüli jelentősége van az óvodás gyermek életében. Tudjuk, hogy ez a kor az emocionális ingerlékenység, érzelmi labilitás, polarizált érzelmek kora. Fontos, hogy ezen sajátosságokat olyan szeretetteljes pedagógiával formáljuk, melyben az érzelmi labilitás csökkenhet, gazdagodhat a gyerek érzelmi skálája, megerősödhetnek a magasabb rendű érzelmei.

Elveink:

·         Az óvodában eltöltött minden nap élmény legyen a gyermekek számára.

·         A gyermekeink örömmel, érzelmi gazdagsággal muzsikáljanak.

·         Nagyon fontos, hogy miközben képzeletük, intellektusuk fejlődik, tapasztalják meg az emberi kapcsolatokban való eligazodást.

·         Erősödjön az identitásuk, és tiszteletük a hagyományaink ápolása iránt.

Az óvodáskor a személyiségfejlődés és bizonyos képességek fejlődésének szempontjából nagyon fontos szakasz. (Pl.: a ritmusérzék 6-8 éves korig fejleszthető ki, később nehezen alakítható.) Az óvodáskor alatt mélyen átélt élmények döntően befolyásolják értékrendjük alakulását. Ezért a gyermekek számára fontos, hogy programunk élményközpontú legyen. A változatos, egymásra épülő tevékenységek biztosítják a komplex fejlesztést. Az énekes mondókás játékok eddig is része volt mindennapjainknak. Ezek a tevékenységek kínálják a lehetőséget a zenei képességek fejlődésén felül a figyelem, emlékezet, fantázia, matematikai képességek stb. fejlesztésére is.

A már rendelkezésünkre álló hangszerek lehetőséget biztosítanak az improvizálás örömének átélésére. Az önálló innovációnk újdonsága többek között a hangszerkészítési gyűjtemény, mely tartalmaz egyszerű - természetes anyagok felhasználásával - ritmus, hangutánzó hangszerek elkészítésének ötleteit.

Újdonságként szeretnénk programunkba beemelni a népi gyermekjáték gyűjtemény anyagát, mellyel célunk a hagyományteremtés.

Az óvodánkban a zenei nevelés a népzenére épül, de programunkban szeretnénk bevezetni a rendszeres komolyzene hallgatásának lehetőségét. A zenei szemelvényeket a romantika és a modern kor neves zeneszerzőinek műveiből válogattuk, mert e korszakok zenéi őszinték, felfokozott érzelemmel telt, csapongó, fantáziadús, sőt a modern kor, helyenként meghökkentő, absztrakt illetve századunk feszültsége tükröződik benne. Ezek a zenei szemelvények, olyan sajátos eszközrendszerrel rendelkeznek, mely segíti, hogy a gyerek fölfedezhesse önmagát és a világ kapcsolatát, rejtélyeit,és azok szavak nélküli kifejezését. Végső soron fontos információkat kaphatunk a gyermekekről.

„ A művészeti nevelés a személyiség intellektuális, emocionális, kulturális, erkölcsi, esztétikai, kreativitásra irányuló, testi és szociális fejlesztésének szolgálatában áll. Minden gyermek számára legyen az hozzáférhető, azok számára is, akik valamilyen fogyatékosságban szenvednek.”/ Európai Tanács & UNESCO/

Egyre több hátrányos helyzetű, magatartás, pszichés zavarokkal küzdő gyermek kerül az óvodákba. A zene lélekgyógyító hatása bizonyított, ezért a későbbiekben a zeneterápia alkalmazásában látjuk annak lehetőségét, hogy akár az egészséges, akár a fogyatékkal élő gyermek problémái megoldását segítsük, támogassuk. Természetesen ennek feltétele az ilyen irányú továbbképzés elvégzése, melyre mindannyian nyitottak vagyunk.

Amit programunkból eddig megvalósítottunk, annak tapasztaljuk pozitív hatásait. Óvodásaink egyre nagyobb számban jelentkeznek a városi zeneiskola előkészítő évfolyamaira. A szülők fokozottabban érdeklődnek az óvodai élet iránt, segítenek, támogatnak mindenden.

 

Program szerkezete:

 

Csizmám kopogó”népi gyermekjáték gyűjtemény

Zene a csend” CD zenehallgatási gyűjtemény

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” hangszerkészítési gyűjtemény

 

 


2.    A zenei nevelés célja és feladata

 Óvodás korban a zenei nevelés a gyerekeket élményhez juttatja, felkelti zenei érdeklődésüket, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Fejleszti a gyerekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, játékos zenei alkotókedvét. A gyermekdalok ritmusából fakadó harmonikus mozgás elősegíti mozgáskultúrájuk fejlődését. Az óvodás korú gyermekek esetében a zenei nevelés akkor valósul meg hatékonyan, ha figyelembe veszi az életkoruknak megfelelő sajátosságait, és ennek megfelelően készíti elő.

Érzelmileg azért fontos, mert a gyakori éneklés vidám, barátságos légkört te­remt, szorongást old. A szülőjétől nehezen elváló gyermek érdeklődését fölkeltve könnyebben lép a terembe, hogy csatlakozzon az éneklőkhöz. Óvodában gyakori a „holtidő”, a várakozás ideje, öltözködés, sorakozás, mosdóhasználat során, ilyenkor is nagy­szerű nyugtató és fegyelmező eszköz lehet a dal, a mondóka.

A zenei nevelés alapvető célja:

  •  A zenei képességek fejlesztésén túl zenét értő és szerető, egészséges lelkű, kulturált, boldog emberré nevelés. Eszköze a zene, az énekszó.
  • A gyermekek nyugodt, élmény gazdag, harmonikus fejlődésének elősegítése a „magasabb rendű érzelmek”-(Kiss Tihamér (1995)  A gyermek érzelmei. Bp. Tankönyvkiadó,1-190p) kibontakoztatásával, az életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével.
  • A gyermek és a zene közötti erős érzelmi kötődés kialakítása.
  • „Sokoldalú képességfejlesztés segítségével a személyiség fejlődésének biztosítása, elősegítése” (Nagy Jenőné, Csak tiszta forrásból 2002.).

A kisgyermek ritmusérzéke, rendszeres játék és éneklés hatására spontán módon fejlődik, éneklési készsége kialakul. Az ízlésformálásban nagyon fontos szerepe van az óvodapedagógusnak. Nagyon lényeges, hogy milyen zenei anyagból válogat.

Minden népzenei nevelésének a saját néphagyományából kell kiindulnia. Ez két szempontból fontos: Egyrészt, mert a beszéd hanglejtése és a zene legtökéletesebben a népdalban egyesül. A szöveg ritmusa, súlya, emelkedése a dallamalkotást természetesen és egyszerűen befolyásolja. A néphagyomány felhasználása így segíti a beszéd kialakulását, a szép kiejtést, bővíti a szókincset. Másrészt a népdalokon fejlődő gyermek könnyen vezethető el a zene nagy mestereihez, a klasszikus zeneirodalomhoz. Igyekszünk olyan zenei anyagot válogatni, mely gyermekdalokból, mondókákból, népi gyermekjátékokból, művészien megkomponált darabokból áll, mely sok irányban hat.

„A teljes ember nevelés a célja, e cél a népi-nemzeti műveltség elsajátítása útján érhető el.”/Forrai Katalin. Ének az óvodában 1974/

 

A zenei nevelés alapja az énekes játék (népi gyermekdal), mert általa nemcsak a zenei készségek fejlődnek, hanem a gyermek teljes személyisége is.

A gyermekek szeretnek együtt énekelni. Az óvodai zenehallgatás gerince a népdalkincs.

Általános nevelési feladatok

Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerén alapul, szem előtt tartva a zene személyiség fejlesztő hatását, mely mind érzelmi, mind értelmi téren jelentős.

Feladatunk a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése, a tudatos tervszerű és folyamatos fejlesztő hatások megszervezése, a zenei önművelődésre és önképzésre való állandó igény. Igazi örömet csak az éneklés, játék ad a gyereknek, amit könnyedén, jól elsajátított készségekkel végeznek. Ezért a gyerekek képzelete és alkotókedve oldott légkörben és akkor fejlődik, ha szívesen vesszük ötleteiket, új elképzeléseiket. Énekes beszélgetéssel, változatos dallamfordulatok kitalálásával magunk is mintát kínálunk.

  • A zene és mozgás, zene és tánc szorosan összekapcsolódó fogalmak. Az óvodapedagógus feladata, hogy céltudatosan fejlessze a gyermekek mozgáskészségét, találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse az önálló kifejezésmódjukat, fantáziájukat, amit a táncban kifejezésre juttathatnak.
  • Az óvodások testi, lelki, szellemi szükségleteinek kielégítése az erkölcsi-szociális, az esztétikai és az intellektuális érzelmek differenciálódásának segítségével.
  •  A zenei anyanyelv megalapozása.
  • Az óvodapedagógus feladata, hogy a közösen végzett tevékenység közben olyan erkölcsi tulajdonságokat erősítsen meg, mint a közösen végzett tevékenység öröme, együttérzés, figyelmesség, segítőkészség, őszinteség, önfegyelem, pontosság, szorgalom, kitartás, állhatatosság, szabálytartás, önzetlenség, igazságosság.
  • A szociális érzékenység kialakulása segítse a másság elfogadását.
  • Az óvodapedagógus tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a gyermekek önmaguk és mások szeretetére, tiszteletére, megbecsülésére igényt érezzenek.
  • Az intellektuális érzelmek megjelenése segítse az érdeklődés felkeltését, a gyermekek tanulási vágyának kialakulását, a szűkebb-tágabb környezet nyitott, érzékeny befogadását.


 

3.    Erőforrások

3.1.Pedagógusok szakértelme – továbbképzések

 

 

Óvodánk 12 pedagógusa felsőfokú végzettségű, 1 fő középfokú. Minden pedagógus rendelkezik (egy vagy két, esetleg több) hangszertudással.(szoprán furulya, alt furulya, cselló, gitár, zongora, hegedű). Az óvodapedagógusok szakmai megújulási igénye nagy, számos továbbképzésen vettek (vesznek) részt pl.: „Zene szeretetére nevelés” Bp.

 

 

3.2.        Szakmai segédeszközök

 

Hangszerellátottság

 

Óvodánk gyermekhangszer eszköztára nagyon jónak mondható.

Megfelelő mennyiségű, minőségű, fajtájú hangszerrel rendelkezünk.

Az óvónők által használt hangszerek saját tulajdonúak (furulya, cselló, gitár, hegedű). Az óvoda felnőtt hangszer állományát egy gitár képviseli.

 

Szakkönyv, zenei anyag, kották

 

Szakkönyv ellátottságunk jelenleg megfelelő, folyamatosan bővülő.

 

 

 

 

 

 

 

3.3 Partnerek – Zene Iskola, Általános Iskolák, Szülők

/közös rendezvények/

 

A program sikeres megvalósítása érdekében a kapcsolatfelvétel (folytatás) partnereinkkel megtörtént.
Fontosnak tartjuk a kapcsolódó intézményekkel való együttműködést. Megkönnyíti az óvoda-iskola közötti átmenetet, elősegíti az intézmények közötti jó kapcsolat megteremtését, színesebbé teheti a zenei nevelés színterét az ünnepeink fényét. Célunk a zene szeretetére nevelés megalapozása, a nagyobbak zeneiskola felé orientálása.


4.    A zene, mint örömforrás

A zenei nevelés már újszülött korban elkezdődik. Erre minden édesanya az első pillanattól fogva képes. Kodály Zoltán ezt így fogalmazta meg: „Az anya nemcsak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi”. A gyermek zenei érdeklődésének el­in­dítására az énekelgetés és az énekes játék a legjobb módszer. Az énekelgető édesanya, nagymama személyes játéka érzelmileg hat a gyermekre! Örül egy közös „Hopp, hopp katonának” vagy „Csíp, csíp csókának”, meghozza játékos kedvét egy „lovagoltató” vagy „höcögtető”, csitíthatjuk csendes alta­tóval, melyekre bőven találunk példát népi hagyományainkban. A zenei mondókák és „ölbeli játékok” fontos szerepet töltenek be az anya­nyelvi (szókincs és artikuláció) és a testi (lég­zés, mozgáskoordináció) fejlesztésében is. A játék során a gyermek egészen közelről látja a felnőtt arcát és száját, így pontosan látja, hogyan kell képezni a hangot. Előnye a prózai beszéddel szemben, hogy ritmusát a mozdulat lassítja. Ez nagymértékben segíti a gyermeket a modell pontos utánzásában, a szép beszédkiejtésben és tanulásban. Ezekből az egyszemélyes játék­hely­zetekből fejlődik ki a kisgyermek éneklési kedve. Ebben az életkorban éneklése min­dig szoros összefüggésben van a mozgásával, a kettő együtt szoros egymásra hatásában fejlődik.


 

4.1.A zenei képességek fejlesztése

Az óvodás gyerekek szívesen vesznek részt az ének- zenefoglalkozásokon, szívesen éneklik a gyermekdalokat, szeretik a népi körjátékokat, élvezik a zenehallgatást. A tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a jó zenei képességekkel rendelkező óvó nénik a dalanyag töredékét ismerik, s bár tisztán, szépen énekelnek a csoportjukban sok az úgynevezett morgós gyerek, nem tudnak azonos hangmagasságban énekelni, problémát jelent az egyenletes lüktetés hangoztatása, a tiszta intonáció stb. Ahhoz, hogy a zenét megszerettessük a gyerekekkel, a különböző zenei készségeket, képességeket fejlesztjük. Nekünk, óvó néniknek jól felkészültnek kell lennünk és minél több zenei élményt kell nyújtanunk a gyerekeknek. A fejlesztésre szükség van, de nem mindegy hogy milyen módon történik. Az óvodás kori hatékony fejlesztés folyamata: a veleszületett képességek feltérképezése után minden gyerek fejlesztését a saját szintjéről indítjuk, és a fejlesztés menetét a gyerek haladásához ütemezzük.
A zenei képességek fejlesztésénél külön vesszük a ritmusérzék-, és hallásfejlesztést, de a két készség mindig együtt fejlődik.

A zenei alapkészségek fejlesztésének módszerei:

·         az éneklési készség

·         a ritmusérzék fejlesztése

·         a hallásfejlesztés

·         a zenehallgatás

 

4.1.1. Az éneklési készség fejlesztése

Az éneklési készség az óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.

A tiszta éneklés

·         A gyermekek értelmi és fizikai adottságainak megfelelően rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk.

·         Megfelelő hangmagaságban énekelünk.

·         Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően.

A gyenge hallású gyermek

A gyermekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságaik, zenei érzékenységük és fogékonyságuk különböző. De alapvető tétel, hogy minden gyermek zenei hallása fejleszthető. Külön egyéni foglalkozásokkal, segíteni kell a gyermekeket. 

4.1.2. A ritmusérzék fejlesztése 


Az óvodában a dal és a játékos mozgás együtt él, a népi játékok egységében.
Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke, egy állandó tevékenység segítségével, spontán és tervszerűen fejlődik.  

·         Az egyenletes lüktetés

·         a dal ritmusa

·         a ritmusmotívumok a dal tempója

·         a dal kettes lüktetése, hangsúlya, benne van a dalban.

Az egyes részterületek kigyakorlása miatt, a különböző képességek fejlesztése érdekében, történik a kiemelés.

Az egyenletes lüktetés, metrum érzék

Az egyenletes lüktetés a mondókák és a dalok szabályosan ismétlődő súlya. A metrum szó jelentése: időmérték, ütemérték. Fontos, hogy az egyenletes lüktetés mindig jelen legyen valamilyen formában.(hangzásban, mozgásban, látványban vagy mind a háromban egyszerre) A gyerek járástempóját érdemes megfigyelni, mert ez tájékoztatást nyújt a gyermek tempójáról, hiszen a 3-4 éveseké kicsit lassabb, mint az 5-6 éveseké. A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakítanunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. Ezért a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük. A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétlődő mozdulatoknak játékos értelmet adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe, mindig szívesen beleéli magát. A kiscsoportosoknál nem szerencsés a metrumot járással érzékeltetni, gyakoroltatni, előbb azokkal a testmozdulatokkal éreztessük meg a lüktetést, amelyeknél a test nyugalmi állapotban van. Erre a legalkalmasabb a lovagoltatók, höcögtetők, dajkálók, stb., melynek során a gyermek az egész testével érzékeli a lüktetést. A középső csoportban a gyermekek már biztosan mozognak, képesek körbejárni, egymáshoz alkalmazkodni. A körbejárás sajátos testtartást igényel. Fontos, hogy az óvó néni tudja, hogy a metrum a szünetek alatt is él. Érdemes olyan mondókákat választani, melyekhez szimmetrikus, lehetőleg egész testtel, vagy mindkét lábbal, vagy karral, fejjel, törzzsel végezhetünk mozgásokat. A nagycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a zörej nélküli járás és a természetes mozdulatok. A nagycsoport az egyenletes lüktetést esztétikus, egyöntetű mozgással emeli ki. Bekapcsolódhatnak a ritmushangszerek is.

A mondókák és a dalok ritmusa

A ritmus szó jelentése: a zenében a hangok sorának időbeli rendje, egymáshoz való időértéke, viszonya.. Ez a gyermekdalok esetében a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy szótag esik. A dalok ritmusát csak akkor kezdjük megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is, pontosan végrehajtják. A 3-4 éveseknél a ritmus elkülönülten még nem jelenik meg. A szövegritmizálás már a ritmus kiemelését készíti elő. A ritmus kiemelését mindig dallam nélküli szövegekkel indítjuk (lehet mondóka, vagy ritmizált beszéd.) Valamivel lassabban mondjuk, mint máskor, hogy a tagolódást a gyermekek megfigyelhessék és követhessék. A ritmus is több érzékszervre kell, hogy hasson (látás, hallás, mozgás). Sokféle játékos mozgást használhatunk. Részben olyan mozdulatokat gyakoroljunk, amelyek akusztikusan is segítik a ritmus megérzését.(taps, kopogás), részben olyanokat, amelyeknél csak látható és érezhető a mozgás, (karlendítés, ujjmozgatás). Fontos hogy a dalok előadásmódja megengedje az egészen pontos, feszes tempót. A nagyok lépéssel, a kisebbek játékos formában szótagokkal és ritmikus mozdulatokkal is hangsúlyozhatják a ritmust. A ritmusérzék fejlesztésekor a szüneteknek világos értelmet kell kapnia. A gyermekek a dal ritmusa alatt is érezzék az egyenletes lüktetést. A szünetet eleinte hasznos a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatni, hogy elváljék attól, és ezt a gyermekek mozgásukkal is érezzék. Nehéz feladat a gyermekeknek a dalt magukban énekelni úgy, hogy a ritmust hangoztatják. A szöveg elválasztása a dallamtól már elvont gondolkodást igényel, ezért csak fejlett ritmusérzékű nagycsoporttal gyakoroljuk. A belső hallásra és világos zenei emlékképekre támaszkodik a ritmusérzék fejlesztésének az a módja, amikor a gyermekeknek éneklés nélkül, szöveg nélküli hangoztatott ritmusról kell felismerniük a dallamokat. A gyermek emlékezetében a szöveg, a dallam és a ritmus összefonódó egységet alkot. Ebben az esetben a gyermekeknek gondolatban szét kell választania az alkotóelemeket és azokból az egyiket kell kiemelnie.
A hallott ritmust a gyermek belső hallásában megfigyeli, megjegyzi, összehasonlítja más ritmusokkal. Kiválasztja a szöveghez pontosan illeszkedő azonos ritmust. A dalfelismerést módszertanilag fokozatosan építsük fel. A gyermekdal legkisebb zeneileg összefüggő része a motívum. A gyermek ösztönösen megérzi a zene legkisebb formaalkotó elemét, játszik vele, s motívumokat összerakja, szétszedi. Ehhez változatos mintákat, példákat kell adnunk. Visszhangjátéknak nevezzük, amikor az óvónő egy ritmusmotívumot előtapsol, és ezt a gyermekek pontosan utánozzák. A ritmus-visszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nemcsak a tapsot utánozza, hanem a motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond.
/A motívum 2/4-es ütem, tehát a kitalált motívumok is ilyen hosszúságúak legyenek. /
A ritmus motívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang, taps, dobolás, kopogás, hogy a ritmus a gyermek mozdulataiban is érvényesüljön, és a zörej is erősítse a ritmusegységet.
A motívumokat egymás után, folyamatosan kell hangoztatni, hogy az egyenletes lüktetés érzése végig alapot adjon a visszhangjátékhoz. Amikor először próbálunk visszhangot tapsoltatni a gyermekekkel, általában velünk együtt akarják tapsolni és mondani ugyanazt a motívumot. Időbe telik, amíg megérti, hogy a két motívumnak egymás után kell elhangoznia, előbb meg kell figyelni, és csak azután lehet utána tapsolni. Fontos ez, mert a gyermeket pontos megfigyelésre szoktatja. Nagycsoportban a gyermekek maguk is találjanak ki egyszerű motívumokat, és önállóan tapsoljanak a csoportnak.

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása

 

A kiscsoportban egy évig az egyenletes lüktetést gyakoroljuk. A középső csoportban a ritmust hangsúlyozzuk.
A nagycsoportban a kettőt egymáshoz hasonlítva, egymástól megkülönböztetve és összekapcsolva figyeljük meg. A nagycsoportban az év elején külön ismételjük az egyenletes lüktetést és külön foglalkozáson a dalok ritmusának érzékeltetését. A következő foglalkozáson egymás után mutatjuk be a kettőt, ugyanazon a dalon vagy mondókán.
Az egyenletes lüktetés és a dalritmus különbségének megfigyeltetése.

A ritmusérzék fejlődésének a fokozatai:

Egyenletes lüktetés: játékos ismétlődő mozdulatokkal, fejjel, lábbal, karral, kézzel, járással, tapssal.
Ritmuskiemelés: tapssal, ütögetéssel, kopogással, állathangutánzással, hangszerek utánzásával, éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol stb.
Ritmus-visszhangjáték:

·         óvónő – gyermek

·         egy gyermek – csoport

·         egy gyermek – másik gyermek

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása: megfigyelés, összehasonlítás, megkülönböztetés, együtt hangoztatás csoportban és egyénileg. Bármilyen értelemben beszélünk az óvodában ritmusérzék-fejlesztésről, az csak mondókán, dalon – azaz élő zenében történhet. A gyermekek körbejárása dobszóra ének nélküli tapsoltatása, zeneietlen gyakorlás. Inkább a figyelem elvonását és a fegyelmezést szolgálja, mint a gyermek tevékeny fejlesztését, önálló szabad fejlődését.

A kettes lüktetés érzékeltetése

Az egyenletes lüktetés a negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem hangsúlyos és hangsúlytalan részeinek váltakozását. A gyermekdalban a hangsúlyos és hangsúlytalan részeket a játékmozdulatok szabályosan követik. A kiemelés előbb hangzó formában, később mozdulatokkal érzékeltetve – akkor helyes, ha mindkét lüktetés benne van, de az egyik súlyosabb. (Taps, lábdobogás, koppantás, fejbiccentés, karlendítés.) Itt is érvényesül az a szabály, hogy az egyenletes lüktetés biztos érzékeltetése után emeljük ki a súlyokat, és mindig dallal, mondókával hangoztatva. A gyermekek érezzék meg a zenében rejlő súlyokat.
Mondókáknál, játékdaloknál a negyedenkénti lüktetést emeljük ki, kettes ütemnél az első negyedet erősen, a másodikat gyengébben hangsúlyozzuk. Kiemelhetjük még a motívumok kezdőhangját is. A zenei alkotóelemek játékos kidomborítása a gyermek zenei formaérzékét fejleszti. Ritmizáláskor az ütemhangsúlyt érzékeltetni apró mozdulattal érdemes. Nem kell magyarázni, inkább végezzük a mozdulatot és a gyerek majd utánozzák.

Tempóérzékelés

A fogalom megértése szempontjából, fontos tisztáznunk, hogy nem dinamikai érzékről, hanem viszonyításról van szó. A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásolja. A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a szabad tér stb. Minden népnek más a mozgástempója.
A metronómjelzés azt jelenti, hogy egy perc alatt a számnak megfelelő mennyiségű negyed pereg le.

 

 

Átlag normál tempója:

3-4 éveseknél: 66 – 80-

4-5 éveseknél:80 – 92 –

5-6 éveseknél: 92 -102.

Az alacsonyabb számon tehát lassabb mozgást, a magasabb szám gyorsabb mozgást jelöl. Ettől némileg eltérhetünk, de a csoportmozgást, lehetőleg ne engedjük túlságosan felgyorsulni. Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempótartásra szoktatni. Ezt is ugyanúgy gyakorolni kell, mint az önálló éneklést.

Gyors és lassú között különbségek érzékelése

A kiscsoportban sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és lassút. Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos mozdulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani. A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tempót tart, hangszerjátékra tempót változtat járásnál, a dalt gyorsan és lassabban is el tudja énekelni. A fogalom világos megértése érdekében próbáljuk a tempó időbeni fogalmát térre és cselekvésre áttenni. A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk, hogy a gyors és lassú a normál tempónál gyorsabb és lassabb legyen. A lassabb tempó nem jelent egyben halkabb és mélyebb hangzást.

4.1.3. A hallásfejlesztés

A hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul, és a későbbiekben arra épül.
A tiszta éneklés alapja a fejlett hallás. A hallásfejlődésre sokféleképpen visszahat a tiszta éneklés.
A hallásfejlesztés módszerei: 

·         Dinamikai érzék fejlesztése

·         Hangmagasság, dallam, hangszínérzék fejlesztése

·         A belső hallás fejlesztése: dallamfelismeréssel, dallambujtatással, dallammotívumok éneklésével, kérdés – felelet játék

·         Intonációs készség

·         Tonalitás érzék

·         Improvizációs készség

A hallásfejlesztés módszerei aktív zenei cselekvésre épülnek. Ezeket a gyermekek csak részben végzik tudatosan, zenei képességeik inkább utánzásos alapon, gyakorlással fejlődnek.

Dinamikai érzék fejlesztése

A halk és hangos közötti különbség érzékéltetésének fokozatai itt szintén a gyakori bemutatás, megnevezés, gyakorlás, önálló halk vagy hangos éneklés. Helytelen, ha vizuálisan próbáljuk ezt bemutatni.
A helyes viszonyítás érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a „halk” valóban halkabb, a hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál középerős éneklés dinamikája.
A két hangerő közötti különbséget ne túlozzuk el: a „hangos” ne legyen kiabálás, a dallamot eltorzító éneklés, a „halk” pedig ne legyen olyan suttogás, hogy vele a dallam, vagy s szöveg elvesszen.
Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de ne zavarja a hangmagaság jelölését, vízszintes irányban mutatjuk. (A hangosabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel.) Pl.: karmester játék. Ha a dal maga nem igényli, ne változtassunk hangerőt, egy rövid gyermekdalon belül tartsuk meg az azonos dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid kiscsoportos dalokat ismétlésül, és azon gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.
Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után gépiesen a tempóváltást is. A hangerő a gyorsabb tempót, sokszor a magasabb éneklést sugallja. Sokáig külön – külön gyakoroljuk a kettőt, közben mindig figyeljük és javítsuk a gyermekek hibáit. Nagycsoportban a négy lehetőséget már tudatosan a gyermekekkel megbeszélve, együtt is gyakorolhatjuk.
A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:

·         halkan és gyorsan

·         halkan és lassan

·         hangosan és gyorsan

·         hangosan és lassan

Ehhez az óvónő segítsége kell. Az önállóság itt nem lehet követelmény, mert ez olyan összpontosított figyelmet igényel, amelyre az 5 – 6 éves gyermek általában még nem képes.

Hangmagasság-, dallam-, hangszínérzék fejlesztése

A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetése nem csak verbálisan fejezze ki a fogalmat, hanem a hangmagaság és térérzékelés összekapcsolásával is jelentse. A hang és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív magasságára. A dinamikai különbségekhez hasonlóan, ebben az esetben is viszonyításról beszélünk. Kezdetben a különbségek legyenek nagyok, majd finomodjanak. A hangmagassági viszonyok, konkrétan meghatározott abszolút magasságú hangokhoz vagy relatív szolmizációhoz kötődnek. Énekléskor a hangoknak nemcsak irányuk, hanem pontos megszólalási helyük is van. Nem mindegy, hogy a dallam hangjai egymáshoz viszonyítva hány hanggal magasabban vagy mélyebben szólalnak meg. E terület fontos kiindulópontja a recitáció (énekbeszéd). Már kiscsoportban célszerű megmutatni a gyerekeknek, hiszen az intonáció fejlesztéséhez szükséges. Ez a hang lehet az abszolút „F”. pl.: játszhatjuk, hogy a mondókát ezen a hangon énekelve, „felragasztjuk a polcra”. Kézzel mutathatunk kiugrásokat lefelé- felfelé, s ha már nem egyenes a hangunk- dallammá változik. A zörej, a zenei hang, emberi beszédhang színkülönbségét befolyásolja a hangforrás anyaga, erőssége, terjedelme, a hang megszólaltatásának módja. A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket szereznek. A zörejek és a hangok mindig mozgással együtt jelennek meg. Így később a gyermekek látás nélkül, csak hangból is képesek következtetni, és információkat szerezni. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területeken finom hangszín – különbségeket is meghallanak. A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük be a nevelőmunkába. A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét, később a finomabb különbségek hangját is felismerik.
A gyermek, ha felismeri a hangszínt, általában tárgyat nevez meg. Ezt is fogadjuk el, mert a gyermek ismeretei a tárgyak anyagára vonatkozóan még nagyon korlátozottak.
Az egész csoport figyelmét és helyes ítéletét egyszerre tudjuk ellenőrizni, ha kis képes kártyákat készítünk a bemutatott, különböző hangszínű tárgyakról és ezeket a gyermekek kezébe adjuk. A hang után a gyermekek kiválasztják a megfelelő kártyát és anélkül, hogy egymásét néznék, felmutatják. A gyermek érzékenyen figyel az óvónő hangjára, a gyorsabb, keményebb beszédre, élesebb hangszínre, és a halk, csendes lágy szavakra egyaránt. Érzi a beszéd hangszínéből fakadó érzelmi beállítottságot. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az óvónő tudatosan és ösztönösen is felhasználja. A gyermekek egymás hangját is pontosan figyelik. A hangszín felismerés játékokban derül ki, hogy milyen jól ismerik egymás hangját egy- két hangból is, kitalálják, hogy ki szólt. A hangszínnek felismerése, történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozásokon, vagy spontán a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésekor: séta közben, utcán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik. Irányítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni és a sokféle hangból, információkat szerezni.

A belső hallás fejlesztése

Belső hallásnak nevezzük azt a zenei képet, hallásképzetet, amely akkor is megjelenik, ha a fület akusztikus hanghatás nem éri. Ez hosszú folyamat. Feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározódik, vagy a zenei alkotó fantázia, amely a harmóniák újszerű összeállítására, új dallamok, új műalkotásra képes. A műalkotással óvodáskorban nem foglakozunk, mert a gyermek, ha improvizál, azt játékosan, ösztönösen teszi. Azok csak a gyermekvilág egyszerű érzései, hangulatai, nem szándékosan megalkotott, átfogó emberi érzéseket, kifejező, mély-értelmű zenei gondolatok. 3-6 éves korban sokféleképpen fejleszthetjük a gyermek hallását, mindezek a belső hallás fejlődésére is hatnak.  

Dallamfelismerés:

·         Lényege, hogy a gyermek egy jól ismert dalnak csak a dallamát hallja dúdolásról, hangszerről, és a szöveget neki kell kitalálnia, zenei emlékezetében kikeresnie, belső hallásában összeillesztenie.

·         Ha segítségül 2-3 dalt megnevezünk, csak nehezítjük a gyermek emlékezését, mert akkor először ezt a két dalt kell elképzelnie és úgy összeilleszteni a hallott hangokkal, ha viszont szabadon hagyjuk gondolkodni, lehet, hogy gyorsabban rátalál egy szövegfoszlányra vagy dallamfordulatra.

·         Első lépésként olyan dallamokat ismertessünk fel, amelyek kezdőmotívuma sajátos, nem téveszthető össze mással.

·         Nagycsoportban már olyan feladatot is adhatunk, hogy a dallamot egy nagyon jellemző belső vagy befejező motívumról ismerjék fel.

·         Adhatunk olyan feladatokat is, hogy a gyermekek keressék össze mindazokat a dalokat, amelyek egyformán kezdődnek.

·         A hasonló dallamok szövegéből eredő finom ritmuseltéréseit csak fejlett nagycsoport képes felismerni.

·         A bemutatott dallam mindig tiszta és pontos legyen, finoman éreztesse a szöveg ritmusát, akár dúdoljuk, akár hangszeren adjuk elő.

·         Fogadjuk el azt a megoldást is, amikor a gyermek nem a dal kezdősorát, hanem a szövegrészét nevezi meg, ahol ráismert.

·         Ha hasonló dallamot jelölt meg, énekeljük el a kettőt egymás után és hasonlítsuk össze, mutassunk rá, hol a különbség közöttük.

·         A dallamfelismerésnél is alkalmazhatjuk azt a módszert, amit a hangfelismerésnél. A gyermekek kezébe annyi képes kártyát adunk, ahányféle dalból részletet dúdolunk. A gyermekek felmutatják a helyesnek vélt kártyát, és az óvónő egyszerre ellenőrizheti az egész csoportot, hogy csakugyan a megfelelő dalra gondoltak-e? Ebben az esetben természetesen meg kell beszélnünk, hogy melyik kép melyik dalt jelöli.

·         Jó emlékeztető, ha a daloknak egy táblát készítünk, amire kirakjuk a dalokat jelképező kártyákat. Amikor új dalt tanulunk, egy képet is felteszünk a táblára. A gyermekek emlékezetében a kép visszaidézi a dalt, a dal a képet. Örülnek, hogy milyen sok dalt tudnak már, és számon tartják az üres kockákat, hogy hány dalt fognak még megtanulni.

A dallamfelismerés fokozatai:

·         Egy jól ismert dalt szöveg nélkül bemutatunk, a gyermekek figyelnek, megnevezik, és a felismerés után éneklik.

·         Először a kezdő motívumokról, később a belső vagy a befejező motívumokról is felismerik a dalt

·         Összegyűjtjük a bemutatott dallammotívumokhoz hasonló dalokat.

Dallambújtatás:

·         A dallambújtatás az a játék, amikor egy jól ismert dalt hangosan kezdünk énekelni, adott jelre magunkban folytatjuk, és másik jelre újra hangosan énekeljük.

·         A gyermekek figyelmét ilyenkor a belső hallásra irányítjuk, egyidejűleg ne terheljük vizuális ingerrel, tehát legyen az elbújtató jel hallható. Egy kézfenntartás, vagy ökölnyitás nem elég, mert nem tud olyan pontosan a lüktetésbe illeszkedni, mint egy hallható jel, taps, koppantás vagy dobbantás.

·         Ahhoz, hogy a gyermekek magukban énekléskor is ugyanabban a tempóban folytassák, az egyenletes lüktetés pontos érzésére és jó tempótartási készségre van szükségük. Adjunk segítséget abban, hogy a dallambujtatás közben a lüktetést közös mozgással finom kopogással, vagy járással együtt is éreztetjük. Szoktassuk a gyermekeket arra, hogy amikor a dalt befejezték, azonnal kezdjék újra az éneklést, hogy az „elbújtatott” motívumokat egy hosszú dallamlánc részének érezzék.

·         A dalt a motívumoknak megfelelően, zenei értelem szerint tagoljuk, ezért fontos a hallható jel megadásának az időpontja. Mindig az előző motívum utolsó hangsúlytalan hangján adjuk meg a jelet, hogy a gyermekek a következő motívum hangsúlyánál kezdjenek magukban vagy hangosan énekelni.

·         Kezdetben szabályos időközönként bujtassuk el a dalt, később a gyermekek hosszabb egységeket, több motívumot énekeljenek magukban és a jel váratlan időközönként jelenjen meg.

·         Az újraéneklésnél a gyermekek önállóan kezdjék a dalt, a mi segítségünk fölösleges. Inkább figyeljük meg, hogy a kezdőhang egyöntetűen tiszta-e? Ugyanis vannak gyermekek, akik nem éneklik a dallamot, csak a szöveget és annak ritmusát mondják a belső hallásukban. Jó előkészítésnél ezen úgy segíthetünk, hogy kezdetben az elbujtató jelnél nem magukban, hanem csak halkan énekelnek a gyermekek. Egy darabig a belső éneklést még néma szájmozgással is segíthetik. A fejlett belső hallásnak már nincs szüksége ilyen segítségre.

 

 

A dallambújtatás fokozatai:

·         a dalrészlet hangosan, jelre halkan énekeljünk

·         a dalrészlet, szabályosan időközökben, két-, később négymotívumonként elbújtatjuk

·         a dallam hangos és belső éneklése adott jelre szabálytalan időközökben változik, de ebben az esetben is motívumonként.

A dallambújtatás változatos módszereinél mindig figyeljünk arra, hogy:

·         az egyenletes lüktetést végig éreztessük

·         a dalt folyamatosan kezdjük újra

·         a jel hallható legyen

·         a jelet a motívum végén adjuk meg

·         az újrakezdésnél a hangmagasságot ellenőrizzük

·         a gyermeke a belső hallásukra figyelve énekeljenek, ne csak egymást utánozzák.

A dallammotívumok éneklése és a kis zenei egységek külön gyakorlása ritmus- és hallásfejlesztés szempontjából is többféle célt szolgál:

·         a gyermek megérzi a zenei építőelemek egységét, ezzel alapfokon zenei formaérzéke fejlődik

·         a gyermek a rövid, változatos dallamrészek pontos megfigyelésére és utánzására szokik, ami a teljes dallam pontos énekléséhez és végső eredményként a tiszta énekléshez vezet

·         a sokszor gyakorolt és mégis finom változataiban használt dallamfordulatokból ő maga is új dallamokat alakít.

Első előkészítő feladatunk, hogy megéreztessük a gyermekekkel a motívumok hosszúságát és szabályos változását. A ritmusmotívumok előkészítésnél ez óvónő és a csoport motívumonként váltott éneke igen alkalmas erre.

Másodszor arra szoktassuk a gyermekeket, hogy várják meg, amíg mi bemutatjuk a kis dallamot, és csak azután kezdjenek énekelni. Erre a célra jól felhasználhatók az ismert dallamok is Azoknál azonban arra kell figyelnünk, hogy a dalt nem folytatni kell, hanem egy kis részt megismételni. Olyan dalt válasszunk, amelynek a motívumai nem ismétlődnek meg, hanem változnak.

Harmadik fokozatban játszhatunk úgy egy ismert dallammal, hogy annak csak a szövegét használjuk fel, és új dallamot költünk hozzá. A dallamvisszhang-játék sokban hasonlít a ritmusvisszhang-játékhoz:

·         a motívum hossza általában 2/4, azaz négynegyed, időnként háromszor 2/4, azaz hat negyed egység legyen

·         az improvizált, kitalált szöveg játékos, aktuális legyen

·         a válaszok folyamatosan, az egyenletes lüktetést éreztetve hangozzanak el.

A visszhangéneklést érdekesebbé teszi, hogy már nemcsak szövege és ritmusa, hanem dallama is van. A ritmikai variációk mellet most a dallamfordulatokkal bővítjük a változatok számát.
Ne csak az egyes motívumokat tervezzük meg előre, hanem a motívumok egymásutánját is.  

Kérdés – felelet játék új feladatot jelent és fejlettebb képességeket igényel. A kérdés és válasz dallama és szövege eltér. A kérdésre úgy kell válaszolni a gyermekeknek, hogy a kérdés szavai benne legyenek a válaszban, de a felelet mégis más legyen. Ügyeljünk a motívumok dallamai és ritmikai változatosságára. Ha a gyermekek elérnek arra a szintre, hogy egyenként is tudnak motívumokat alkotni, akkor állítsuk feladatként, hogy mindig mást és mindig másképp énekeljenek, ezzel a gyermekek zenei emlékezőképességét és alkotó-fantáziáját is fejlesszük.
Kezdetben alkalmas a visszaéneklésre a névéneklés, a köszönés, később bővíthetjük a témakört napi eseményekkel, humoros, tréfás szövegekkel. A kitalálás, dallam- és ritmusalkotás általában egyéni munka. Fejlett nagycsoportban azonban kipróbálhatjuk a közös improvizálásnak egy érdekes módját:

·         a gyermekekkel egy jól ismert mondókát kezdünk el énekelni. A gyermekek az indító dallamfordulat zenei törvényszerűségeinek megérzése alapján – majdnem egyöntetűen, vagy legalábbis kis eltéréssel fogják a mondókát együtt énekelni.

A dallammotívumok éneklésének módozatai nehézségi sorrendben:

·         ismert dal éneklése motívumonként, az óvónő és a gyermekek felváltva énekelnek

·         ismert dal motívumai visszhangszerűen ismételve, óvónő – gyermekek

·         ismert dalból vett dallammotívumok éneklése új szöveggel, visszhangszerűen

·         ismert szövegek új dallamra illesztése, kitalált két-, esetleg háromütemes motívumok előéneklése először csoportosan, majd egyénileg

·         dallamvisszhang, úgy, hogy egy gyermeknek a csoport, vagy egy másik gyermek válaszol

·         kérdés-felelet kitalált dallammal és szöveggel: az óvónő kérdez, egy gyermek válaszol

·         kérdés-felelet játék: egy gyermek kérdez, a másik gyermek válaszol

·         ismert mondókára egy dallammotívum ráillesztése csoportosan

·         ismert mondókára egy gyermek improvizál dallamot  

 Intonációs készség fejlesztése

A gyerek csak akkor énekel tisztán, ha a felnőtt is tisztán énekel. Vannak gyerekek akik már 6-8 hangterjedelemben is tisztán énekelnek. Az agyban ki kell alakulni az idegpályák azon kapcsolatainak, mely a hangszalagok tudatos elmozdulását teszi lehetővé. Az egyéni fejlesztés, foglalkozás és türelem feltétlenül szükséges. A hangképzés nem más mint a hangképző szervek helyes használatához való szokatás. A kiabálás, beszélve éneklés, morgás, összeszorított szájjal éneklés problémáin segíthetünk.

·         Óvodában a gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a hallásfejlesztés területéhez tartozik. A gyermek még nem tudatosan irányítja a hang képzését, egyszerűen és természetesem énekel, ahogy másoktól látja és hallja.

·         A gyermekhang ápolására vonatkozóan első feladatunk a gyermek hangjának védelme és megóvása. A túlerőltetés, a túl hangos vagy túl sok éneklés a hideg levegőn, poros környezetben való kiabálás, mind a gyermekhang károsodását okozza.

·         Alapvető követelmény a középerős, könnyed, lágy éneklés, a jó artikulálás, a szép szövegejtés.

Nehéz megmagyarázni a gyermekeknek a helyes légzés módját. Példamutatással és kis gyakorlatokkal szoktathatjuk őket a mély rekeszlégzésre és a levegőoszlop lassú kieresztésére. A kapkodó, motívumonként levegőt szippantó gyermekkel énekeljünk együtt lassan, azután mutassuk be a szép folyamatos éneklést, végül újra vele együtt próbálkozunk. Állítsunk mellé másik, helyesen lélegző gyermekeket, hogy együtt énekeljenek.

A szép éneklésre, a „hangképzésre” is alkalmazhatunk néhány játékos gyakorlatot:

·         A gyermekek ismert dallamot játékos szótagokkal énekelnek., mintha hangszereket utánoznának.

·         Ismert dalt motívumonként énekelnek egy szótaggal, a dallamívet egy magánhangzóra éneklik. Ilyenkor nem a ritmus a fontos, hanem a tiszta éneklés, a hangok lágy összekötése.

·         Dallamvisszhangként énekelnek egy motívumot, mindig lejjebb vagy feljebb szekvenciaszerűen. Ez a zenei megfigyelést, a jó kezdőhang-átvételt, a pontos utánzást, a tiszta éneklést és a hangnemváltás érzékelését is erősíti.

Különös gondot fordítsunk a magánhangzók megformálására:

A gyermekek laza, a hangzóknak megfelelően nagyított vagy széthúzott szájjal ismételgessék a szótagokat, és a mássalhangzókat lágyan illesszék közbe.

Összefoglalva: feladatunk a gyermekhangot védeni és óvni az erőltető énekléstől. A szép éneklés, a lágy hangszín, az egyöntetű hangzás a helyes fejlesztés eredménye.

Tonalitás érzék fejlesztése

A tonalitás nem más, mint hangnemiség, amely szoros kapcsolatban van a belső hallással és az intonációs készséggel. A gyermek nem csúszik ki a megkezdett hangnemből, egy-egy dal éneklése során. Erre egy nagyon jó feladat a dallambújtatás.

 

4.1.4. Improvizációs készség

A 2-3 évesek is már dúdolgatnak, zörejeket, hangokat utánoznak és ezekből új kombinációkat hoznak létre, azaz improvizálnak. A mozgás, a tánc is egyfajta improvizáció, hiszen a zenére létrehozott ritmikai rögtönzés. Ezekből az önként, spontán megnyilvánulásokból indulunk ki, ha az improvizációs készség fejlesztéséről beszélünk. Erre jól használható a kérdés-felelet játék: a zenei kérdés mindig nyitott legyen, mert a válasz csak így tudja lezárni a motívumot.

Pl: Hogy hívnak téged?        d       d    r    m  m

Kovács Petra          m  r     d   d

A zenei alkotókészséget számtalan tapasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a gyermek kitaláló és önkifejező törekvése, amit az óvónő improvizáló kedve bontakoztat ki. Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága és humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy a gyermekek is kitaláljanak valamit. E képesség fejlesztését erőszakolni nem lehet, sem óvónőnél, sem gyermeknél.
Az óvónő ötletességén, kitaláló kedvén, szabad alkotó légkört teremtő képességén múlik a gyermek alkotókedvének fejlődése. Merjünk kreatívak lenni, igazán játszani a gyermekekkel.

4.2. A fejlődés várható jellemzői

3-4 éves

- természetes mozgással egyszerre mozogjanak

- d, és h, hangmagasság között énekeljenek

- mondókákat megfelelően mondják

- különböztessék meg a magas és mély hangokat

- ismerjék fel a halk és hangos éneklést

- figyeljenek a természet zörejeire

- fejezzék ki az egyenletes lüktetést

- utánozzanak mozdulatokat

 

4-5 éves

- egyvonalas C, és kétvonalas C, hangmagasság között énekeljenek

- hangszeren ismerjék fel a magas –mély hangokat, térben mutassák

- különböztessék meg a zörejeket, beszédet, énekhangot

- ismerjenek fel hangszer hangokat (furulya, gitár, hegedű)

- az egyenletes lüktetést szép mozgással kövessék

- ismerjék meg a szünete, mutassák is

- tudjanak gyorsabban, lassabban énekelni, járni, mozogni

- a kéz-láb mozgása éneklés közben koordinált legyen

- alakítsanak szép formákat (kör, hullám, csigavonal)

- ismerjék a dobot, sípot, furulyát

- próbáljanak meg az óvónő énekére válaszolni énekkel

- hallgassák figyelemmel az óvónő énekét, hangszerjátékát

- szokják meg, hogy a zenehallgatás öröm

 

5-6-7 éves

- egyszerű dallammotívumot énekeljenek vissza tisztán

- tudjanak magasan, mélyen énekelni

- felelgetős játékot énekeljenek

- tudjanak halkan, hangosan énekelni, tapsolni, beszélni

- tudjanak magukban énekelni

- ismerjenek fúvós, pengetős, ütős, vonós hangszereket

- különböztessék meg az egyenletes lüktetetést a ritmustól

- figyeljenek a különböző hangszínekre

- ismerjenek fel dalokat ritmusról is

- táncmozgásokat formáljanak: dobbantás, koppantás, átbújás

- képesek legyenek egyensúlyváltásra: kilépés, forgás

- használjanak ütőhangszereket

- ismerjék a negyedet, nyolcadot, szünetet

- találjanak ki mozdulatokat egyszerű dalokhoz

- figyelmesen hallgassák a zenehallgatást

 

 

 

 

 

4.3. Mozgás – zene – tánc - gyermekjáték

 


A mozgás elősegíti a személyiség harmonikus fejlődését is, hiszen segítségével sok feszültség, agresszió vezethető le. Fejleszti a képzeletet, kreativitást. Segíti a gyerekeket a másokhoz való alkalmazkodásban. A ritmikus mozgás erősíti az izomzatot, elősegíti a mozgáskoordinációt, ezzel a többi fizikai cselekvés sikerét is megalapozza. Fejleszti a szem-kéz –test koordinációt, a koncentráló képességet, automatikussá válik a figyelem, mely a tanulás bármely területén jótékony hatással bír.

A gyermekjáték, gyermektánc, mint komplex örömszerző tevékenység, óriási jelentőségű a 3-7 éves korú gyermek számára. Az ének – zene – táncoktatás olyan élményeket nyújt számukra, amellyel az önszabályozó, önnevelő képességük is folyamatosan fejlődik. Az éneklés-mozgás öröme fejleszti a gyermek érzelmi életét, egymás közti magatartását, személyiségformáló hatása óriási. A dalok éneklése, és a hozzájuk kapcsolódó mozgás végzése nagyfokú megosztott figyelmet kíván.

 A zenére való szándékos ráfigyelés fejleszti a megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodását. A gondolkodási folyamat azáltal jön létre, hogy a táncjáték végzése után
elgondolkodik azon, hogy helyesen vett-e részt az adott játékban.

A táncfoglalkozások fejlesztik a pozitív érzelmi viszonyokat, a közösségi érzés kialakulását, a társas kapcsolatok formálódását, a gyermekek sikerélményhez jutnak, amelyek további erőfeszítésre serkentik a gyerekeket. A népi táncos játékok testi fejlődésre gyakorolt hatása is óriási jelentőségű, mivel a mozgáskoordináció fokozatosan alakul ki nagycsoportos korig.

Kiscsoportosoknál a játékos utánzás egy-egy izomcsoport mozgásgyakorlását biztosítják. A nehezebb, összetettebb mozgást kívánó játékok, táncok középső és nagycsoportban hatást gyakorolnak a testsúly, mellbőség, testhossz változásaira, élénk élettani ingerként hatnak a vérkeringésre, légzésre, anyagcserére.

A népi gyermekjátékok gazdag variálási lehetőségei kedvezően befolyásolják a gyermekek zenei alkotóképzeletének szárnyalását, alkotókészségének kibontakozását. Mindezek által a népi gyermekjátékok szolgálják a hagyományok fennmaradását, őrzését, s újabb alkotásra való ösztönzést.

 Óvodás gyermekeink személyiségét a művészeti tevékenységeken keresztül lehet a legteljesebben kibontakoztatni. A művészeti ágak közül a zene területén; különösen a néphagyományban gyökerező vidám éneklésre, énekes játékra, zenehallgatásra és a néptánc alapjait képező egyszerű lépések játékos elsajátítására mi óvónők, nagy hangsúlyt helyezünk.

A játékos, zenés-mozgásos önkifejezést hihetetlenül élvezik. Azt az örömet, amit a ritmus, a dallam és a mozgás – játék együttes hatása nyújt, nem lehet mással helyettesíteni. Érdekessé, változatossá, tartalmassá és játékossá próbálják tenni számukra az együtt töltött időt úgy, hogy közben észrevétlenül fejlesztik ritmusérzéküket, egyensúlyérzéküket, formálják zenei ízlésüket, művészeti értékrendjüket. Célunk a helyes testtartás kialakítása, a testséma ismerése, a pontos térben való tájékozódás, az irányok pontos gyakorlása. A zene és a tánc fejleszti az egészséges magabiztosságot, önfegyelmet, az egymáshoz való alkalmazkodást, a koncentrációt.

A néptánc a folklór művészetek egyike, egy mozgáskultúra tovább adása, sajátos formakinccsel, kifejezéssel és funkcióval.

A néptáncra jellemző, hogy egész közösség él vele, az élet szerves részének tekintik.

A táncnak nincs konkrét szerzője és rögzített formája, de gyakoriak a személy vagy családnévhez kapcsolható táncok, és közösséghez kapcsolódó állandósult táncformák.

A mai világ kiváló táncosai adatközlőnek is nevezhető, így megtartva a megörökölt táncformákat.

A tánc, mint szó, vándorszó, a németektől vettük át.

A régi paraszti hagyományban érdekes, hogy táncaik elnevezésére alig, vagy csak ritkán használják a tánc szót.

Helyette az illető tánc jellegzetességét nevezik meg: karikázó, botolós, ugrós, verbunk stb.

 

Énekes játék

 

A kötött formájú, több személyes gyermekjátékok leggazdagabb csoportja.

Főként gyermekek énekes, ritmikus mozgással kísért, térformát alakító játéka.

Falvainkban és városainkban egyaránt kedveltek voltak egészen a két világháború közti időkig.

A hagyományos népi gyermekjátékok és mondókák komplex jelenségek: a szöveg, ritmus, dallam, mozdulat és cselekmény együttesen jelenik meg.

E komplex egység hagyományozódik nemzedékről nemzedékre.

 

Az énekes játékok csoportosítása többféle lehetőséget kínál:

·         zenei szempontok szerint

·         életkor szerint

·         szöveg szerint

·         játék cselekménye, tevékenysége szerint

·         a szereplő száma szerint

·         térforma szerint stb.

 

A 3- 6 évesek körében nincs szükség, hivatásos néptánc oktatásra. A népi gyermekjátékok alkalmasak sok élményt adó produkció létrehozására és arra is, hogy a játékfűzés után a közösséget is be lehessen vonni a játékba. (táncház)

Elsősorban szem előtt kell tartani, hogy a kicsiknek élmény legyen a mozgásos énekes gyermekjáték. Hogy egy jó játék legyen részükre, pozitív élményt adjon!

Mondókák

A ringatók, tapsoltatók, lovagoltatók, ültetgetők mind az ősi dadai (vagy édesanyai) gyakorlatból valók. Ezekkel, a versikékkel beszélgettek és játszottak az asszonyok a mindennapi dajkálgatás, öltöztetés, fürdetés közben. Nem mindig világos, hogy miről szólnak a mondókák, hiszen olyanok, mint a varázsszavak – és tényleg elbűvölik, elringatják a kisgyerekeket, jó érzéseket keltve ébresztve benne. „Értelmük” mélyebben van – a dallam, a ritmus, a mozgás mélységeiben.

Mindezek célja:

Az ölbeli játékok, a közös mondókázás és éneklés, nemcsak a beszédértést, ritmusérzéket fejlesztik. Segítik a világ megismerését, és számos áttételes hatásuk van a személyiségfejlődésre és értelmi képességek alakulására. Ami talán még fontosabb, hogy szoros érzelmi kapcsolatot eredményez gyermek és szülő között. Ezek olyan páratlan pillanatok, amikor megérintjük, megöleljük, cirógatjuk gyermekünket a kezünkkel, és bizony a hangunkkal is körülöleljük. A testközelség, testkontaktus ebben az életkorban kiemelt szerepet játszik. Az ölbeli játékok, melyet a drámapedagógia bizalmi játékoknak hív, képesek olyan érzelmi közeget teremteni, melyben az egymásra figyelés, a szeretet kifejezése, az anya és a gyermek közötti metakommunikáció fokozottan jelen van, és a kicsik testi-lelki fejlődését szolgálja.

Ezek közt megtalálhatjuk a höcögtető, lovagoltatós, tenyérsimítós, csiklandozós, arc cirógatós, vonatozós, táncoltatós, hintáztatós, dögönyözős játékokat. Használatuk a hétköznapokban segítik a gyermekeket anyanyelvük elsajátításában, és ezek egyben a korai zenei és érzelmi nevelés alapkövei.

 

1.„Dajkarímek”

 

Tapsoltatók

…Paprika Jancsi zöld erdőben…

…Tapsi, tapsi mamának…                                                                                            

Ültetgetők, höcögtetők

…Gyí, paci paripa…

…Baba ülj a térdemre…

Cirógatók, tenyérjátékok

…Cicuska, macuska…

…Kerekecske dombocska…

Hintáztatók

…Hinta babaringó…

…Körbe, körbe, körbe jár…

Táncoltatók

…Volt egyszer egy kis baba…

…Menjünk, menjünk, mendegéljünk…

 

 

 

2. A természet rendjéhez kapcsolódó mondókák

 

Naphívogatók

     …Jöjj ki napocska…

     …Süss fel nap…

Eső bíztatók, hajnövesztők

 …Ess eső ess…

…Bőg a szamár eső lesz…

Állathívogatók, (katica, csiga, liba )

        …Csiga biga gyere ki…

        …Nyuszi, nyuszi nyulacskám…

 

3. Kiolvasók, kiszámolók

 

Labdajátékok

…Babos tyúkom ide hallgass…

…Egy előre, két kettőre…

Kendős játékok

…Piros kendő pi, pi, pi…

…Elvesztettem keszkenőmet…

Kifordulós játékok

…Lánc, lánc, Eszterlánc,

 

 

Énekes táncos körjátékok

 

1.Egyszerű körjátékok:

 

 Körbejárással

     …Mit játszunk lányok?

     …Ennek a kislánynak nem jutott…

 Guggolással

     …Körbe, körbe járunk…

     …Kicsi vagyok én…

Kifordulással

…Lánc, lánc, Eszterlánc…

 

     2. Szerepváltó és párcserélő körjátékok:

 

 Lakodalmi szokásokra utaló játékok

   …Erzsébet asszony…

Megtisztulásra utaló játék

 Régi hiedelemvilág emlékei

Termékenységvarázslás és régi katonaélet

…Aki nem lép egyszerre…

…A bundának…

 

 

 

Leánykérő játékok

 

 Körjáték

   … Csilag Boris tudom a nevedet…

   … Erzsébet asszony…

   …Hajlik a meggyfa…

 

Sorjáték

  

Hidas játékok, kapuzó játékok

 

…Itthon vagy-e hidas mester?

…Bújj, bújj zöldág…

 

Különféle vonulások

A tavaszi ünnepi ciklusok és jeles napok nem választhatók el az énekes-táncos tavaszi leányjátékoktól. Ezek egy része párosító játék s így jól beleillik a tavaszi ünnepek általános hangulatába.

 

Tavaszi leányjátékok

…A pünkösdi rózsa…

…Túlsó soron esik az eső…

Labirintus játékok

 …Kerek a káposzta…

 

A programhoz szükséges zenei anyag, módszertani kiegészítő a „Csizmám kopogó” népi gyermekjáték gyűjteményben jelenik meg a program mellékleteként.

 

 

4.4. Hangszerkészítés

Azon túlmenően, hogy igyekszünk megszerettetni velük a zenét, nagy hangsúlyt kap a komplexitásban a zenei képességfejlesztés (ütemérzék, ritmusérzék, zenei hallás, éneklési készség)  a mozgáskultúra fejlesztése mellett a természet  megfigyelése,a  környezettudatos életre nevelés.

Célunk a  természet hangjának, ritmusának  megfigyelése, felfedezése a természeti környezetünkben (idő, évszak, levelek elhelyezkedése, susogása, esőcseppek, víz hangja stb. de akár a mozgás, fogmosás, napirend stb.) Feladatunknak tekintjük a kirándulások, a természet megfigyelése során talált tárgyak, növények, kavicsok ütés, dörzsölés, fúvás vagy akár pengetés során kiadott hangjainak megfigyelése, létrehozása.
Célunk, hogy segítségükkel egyszerűbb hangszereket készítsünk, mely akár a komolyabb hangszerek megismeréséhez is alapokat nyújthat.

 

A természet, ritmus és zene kapcsolata

-      a séták alkalmával összegyűjtött termésekből hangszerek készítése
(pl. makkból csörgődob, ütőfák,)

-      otthonról hozott termésekből hangszerek készítése
(rizs, mák, bab, lencse, dió,.. többféle dobozban)

-      a természet hangjait utánzó hangszerek bemutatása
(eső, tengerzúgás, vihar)

-      természetes anyagokból készült hangszerek

-      a hangszerek hangjainak ábrázolása tetszőleges technikákkal
(pl. ujjal festve vízfestékkel nagy csomagolópapírra)

 

A programhoz szükséges hangszerkészítési javaslatok, ötletek, fotók a módszertani kiegészítőben a „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” című gyűjteményben jelenik meg a program mellékleteként.

 

 

4.5.A zenehallgatás

 

Az óvodai zenehallgatás feladata, hogy a gyermekeket a zene figyelmes hallgatására nevelje és felkeltse a zene iránti érdeklődésüket. A gyermekeket ismertessük meg különböző jellegű dalokkal és zenei hangulatokkal, a hangszerek sajátos hangszínével és játékával. Jelentsen számukra is örömöt az aktív éneklés mellett a zene passzív hallgatása is. Az óvónő az első „előadóművész”, akit a gyermek közelebbről hall, ismer.

A zenehallgatás anyaga

Az óvodai zenei nevelés középpontjában a gyermekjátékdal, a népi dallamok állnak. A zenehallgatásban tisztán auditív úton, felhangzó zenei anyaggal befolyásoljuk a gyermek zenei anyanyelvi fejlődését. Az aktív tevékenységgel biztosítjuk a zenei anyanyelv gyakorlását.

  • Magyar népdalok
  • Rokon népek dalai
  • Más népek dalai
  • Magyar műzene
  • Altatódalok
  • Klasszikus műzene

 

Kiscsoport:

  • Játékdalok
  • Gyermekdalok állatokról, virágokról
  • Ünnepélyekhez hangulatot keltő dalok

 

Középső csoport:

  • Időjáráshoz, alkalomhoz kötődő dalok
  • Különböző hangulatot kifejező népdalok
  • Könnyű, egyszólamú műzenei szemelvények, dallamok (hangszerrel is)

 

Nagycsoport:

  • Két óvónő közös éneke vagy hangszerjátéka (kános, vagy kétszólamú könnyű feldolgozás)
  • Ismert gyermekdalok, népdalok bemutatása magnetofonról vagy CD-ről
  • Más népek gyermekdalai
  • Rövid klasszikus szemelvények

 

A zene bemutatása, előadásmódja:

A gyermek zenei érdeklődését a színes és ízléses előadás kelti fel, zenei átélését befolyásolja, hogy látja-e az előadót, kíséri-e az előadást arcjáték, gesztus. Inkább válasszunk könnyebb dalt, semhogy előadási hibák miatt a gyermeket megfosszuk a zenehallgatás valódi örömétől és élményétől. Zenehallgatás előtt nem szükséges részletesen ismertetni, hogy miről szól a dal, hiszen ezzel gátolhatjuk a gyermek fantáziáját, szabad asszociációját. Szintén nem kívánatos képekkel illusztrálni az előadást (Mesélő dalok, felsorolásos dalok esetén lehet). Szövegtelen dallamok előadása, dúdolása is fontos része a zenehallgatásnak, mert nagyon közel áll a gyermekekhez, hiszen ők is gyakran dudorásznak. A zene bemutatásakor figyelni kell a hiteles tempóra, hangerőre. A tempó a meggyőző előadás egyik legfontosabb tényezője. A hangerőnek alkalmazkodnia kell a dallam és ritmus mozgási tendenciáihoz.

 

A zenehallgatásra nevelés lehetőségei

A zenehallgatásra nevelés alkalma és időpontja nem korlátozódik az ének- zene foglalkozásra, a nap bármely szakaszában megjelenhet. Feltétele a gyermekek érdeklődése és a relatíve nyugodt légkör. Az ének-zene foglalkozás bármely részébe beépíthető, nincs kötött helye.

A zenehallgatás időtartama korcsoporttól illetve a helyzetnek megfelelően változik.

Minden esetben többször ismételjük el a dalt, hiszen egyszeri éneklésnél az idő hiánya miatt csak érzelem jelenhet meg, nem tartós érzelmi állapot, hangulat.

Az intim, bensőséges légkörben hallgatott zene éri el a legnagyobb hatást. A legjobb zene és legjobb előadó sem ér el akkora hatást 10-20 méter távolságból.

 

A zenehallgatás módja:

  • teremtsünk nyugodt légkört,
  • üljünk a gyermekhez közel,
  • a gyerekek ne zavarják egymást, kényelmesen helyezkedjenek el szőnyegen, vagy székeken,
  • ne zavarjuk meg a gyermek képzettársításait, zeneélvezetét, ne magyarázgassunk előre,
  • hagyjunk időt visszatérni a hangulatból, rácsodálkozásból a hétköznapba a zene hallgatása után. Ha a gyerekek igénylik, hallgassák meg többször is.

 

Az óvónő hangszerei

                              

Az óvónők hangszertanulásának egyik fontos célja, hogy a gyermekeket esztétikus élményben részesíthesse. Zenehallgatás bemutatásához bármilyen hangszer használható. Az óvónők általában furulyát, hegedűt használnak, mert ez áll a gyermekek hangjához legközelebb. Gitárt kíséretként használhatunk, és előfordulhat xilofon, metallofon.

Gépzene

Az élet velejárója, hogy egyre közelebb kerülünk a gépekhez, így az óvodában mi is használhatunk gépzenét (CD, magnószalag). Gépzene használható klasszikus szemelvények hallgatásához.

Nem szabad szem elől tévesztenünk az élő előadásmód fontosságát, hiszen az óvódás korú gyermeknek nélkülözhetetlen az emberközelség.

 

A programhoz ajánlott zenehallgatási anyag „Zene a csend” gyűjteményben jelenik meg a program mellékleteként.

 

 

4.6.Óvodai kiegészítő programok

 

Programunkban helyet kapnak a óvodánk jeles napjai. Ezen eseményeken törekszünk arra, hogy a zene kiemelkedő szerephez jusson.

Az óvoda által nyújtott külön programok:

  • Zenei világnap – okt.1. Az óvó nénik közös muzsikálása a gyerekek örömére.
  • Márton napi lampionos felvonulás – nov.11. Ezen alkalomra egy-egy csoport zenés-verses műsorral készül.
  • Ifjú zenebarátok világnapja – nov.20. A városi zeneiskola növendékeinek meghívása.
  • Karácsonyi ünnepség – dec. Az ovo nénik közös muzsikálása a gyerekek örömére.
  • Farsangi ünnepség – jan. Egy-egy ismert zenekar meghívása.
  • Tavaszi hangverseny Az ovo nénik közös muzsikálása a gyerekek örömére.
  • Március 15-e – márc. Minden csoport énekes-verses műsorral készül.
  • Környezetbarát napok – ápr. Az ovo nénik és a gyereke közös muzsikálása.
  • Anyák napja – máj. Gyermekek verses-zenés ünnepi műsora.
  • Évzáró – jún. Gyermekek verses-zenés ünnepi műsora.
  • Dúdoló Zenés műsor a leendő óvodásoknak és szüleiknek.

 

 

4.7. A zene fejlesztő hatásai

4.7.1.A zene terápiás jellege

A zene hatása a kognitív képességekre:

Hogyan próbáljunk a zenével hatni a gyerekek lelki világára?

Énekeljünk, muzsikáljunk, játsszunk minél többet a gyerekekkel.

Észre kell vetetnünk, hogy szép, igaz és jó dolgok léteznek körülöttük, látni kell és felfedezni őket. A humán műveltségnek, ezen belül a zene birtoklásának ereje van! A zenei nevelésnek kulcs fontosságú szerepe van a személyiség fejlődésében. A zene, mint terápia tulajdonképpen lelki táplálék, gazdagítja, formálja a személyiséget, belső egyensúlyt teremt, alakítja az ízlést, az értékrendszert. Cél a zene megszerettetése, a befogadására való képességek megalapozása, zenei anyanyelvünk ápolása, feladatunk pedig, a különböző zenei képességek, készségek fejlesztése kell, hogy legyen! A zenei tudás, melyet így szereznek a gyerekek, számokkal nem mérhető, hatása látványosan nem mutatkozik meg azonnal. Viszont kitörölhetetlenül beépül a személyiségükbe, értékekkel gazdagítva azt.

 Mi lenne velünk zene nélkül? Nem élveznénk annyira az életünket, és mindenki lelki beteg lenne. A zene alapvető szükséglete az emberiségnek: azért hozták létre, hogy segítségével kifejezhessük a kifejezhetetlent és nyugtassuk a nyughatatlant. Ez miért is olyan lényeges? Többek között ez különböztet meg minket valamiféle gépektől. Hiszen mi emberek olyasmit is kifejezésre szeretnénk juttatni, amit máskülönben nem tudunk szavakba önteni. A zene olyasmi, mint egy térkép: belső világunk térképe.

Kétféle zeneterápia létezik: az aktív és a passzív terápia. Az aktív terápia folyamán a zene hatására elkezdünk cselekedni, rajzolni, táncolni, esetleg mesét írni… A passzív zeneterápia során „csak” hallgatjuk a zenét. Tulajdonképpen már egy koncert hallgatása is passzív zeneterápiának számít. Arra is hatással van, aki nem hall, hiszen a zenének rezgései vannak. Szoktak siket emberek is koncertekre járni, megállnak a színpad előtt, és „hallgatják” a rezgéseket, mert számukra ez is megnyugtató.

 

 

 

Hatásmechanizmusa a következőkből áll:

  • a zene emóciókat mobilizál
  • növeli a percepciós érzékenységet
  • figyelemkoncentráló és figyelemelterelő hatású

·         regresszív hatású

·         élménykonstrukciós folyamatokat indukál

  • segíti az interperszonális kommunikációt

·         erősíti az én-élményt, az identitás újraszerveződését

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a zenészek és a nem zenészek agya között szerkezeti és működésbeli különbségek vannak. Azok az agyterületek, melyeknek szerepe van a zenei információk feldolgozásában, más feladatokban, például emlékező és nyelvi funkciókban is részt vesznek. Kimutatható, hogy a rendszeres zenélés növeli a hallott információk feldolgozásának megbízhatóságát, nem csak a zenei hangok, hanem a beszéd esetében is. Feltételezhető, hogy a zenei jártasság az intelligenciára általában is kedvező hatással lehet. A kutatások eredményeiből kiindulva a zene akár a neuropszichológiai terápiákban is használható, például nyelvi készségek és a memória fejlesztésére, vagy hangulatzavarok javítására.

Művészetterápiák

A művészet gyógyszer, gyógyító erő, az öngyógyítás egyik legfontosabb eszköze, módja. Mi másért jöttek volna létre a különböző művészeti águk az emberiség hajnalán, ha nem a testi és lelki bajok csökkentésére. A művészetterápiás módszerek repertoárja tág határok között mozog, festés, formázás, éneklés, muzsikálás, tánc, színészkedés, bábozás, rímfaragás.
Mindegyik módszernek külön hatása van. A muzsikával való foglalkozás a kifejezőkészséget, figyelmet, kapcsolatteremtő képességet kíván. A mozgás és a tánc a kibontakozást segíti elő.
Luther Márton szerint a muzsika a legjobb zeneterápia: balzsam a megszomorodott ember számára.

A lágy melódiák megnyugtatnak és oldják a feszültséget. Mérhetően csökkentik a vérnyomást, pulzusszámot, légzésgyakoriságot. Oldják az izomfeszültséget, hangulati változást, álmosságot idézhetnek elő. A nyugtalanító ritmusok és a harsány disszonanciák az ellenkezőjét, magas vérnyomást, pulzusszámot stb. váltanak ki.

A gyakorlati tapasztalat és a tudományos kutatások egyaránt igazolják, hogy a zene és a zene művelése fontos eszköze a személyiség kiegyensúlyozott fejlődésének. A zene által fejlesztett képességek kedvezően befolyásolják az egyén szocializációját, érzelmi gazdagodását és általános tanulási teljesítményét.

 

Kodály tanár úr sorai szerint:

„ Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból-félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz figyelemre, fegyelemre szokat.”
„… a zene nem csak zenére tanít. Ezek a gyerekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarabb olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szokat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik. Végül nő a gyermek önérzete: valamit tud, amit a felnőttek sem kicsinyelnek, vagy éppen nem is tudnak… A gyermek emberi fejlődésének nincs ennél hatásosabb eszköze.” (Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket! 1956)„ Az együttzenélés nagyfokú egymásra figyelést és egymásra hangolódást igényel. Hatékonyan segíthetik a felnövekvő nemzedékek egészséges személyiségének kialakulását, illetve megőrzését. Hiszen érzékenységük, ráhangolódni tudásuk, empátiájuk erősen befolyásolja a lelki teherbírásukat, cselekedetüket, s ezen keresztül a társadalom boldogulását.” Hang és Lélek – Zenei nevelési konferencia 2002. Magyar Zenei Tanács

Mi a zeneterápia? A Zeneterápiás Világszövetség Klinikai Gyakorlati Bizottsága, Hamburgban rendezett egy világkongresszust, ahol elhangzott, hogy a képzett zeneterapeuta egy tervezett folyamatban használja a zenét, vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett terápiás hatást gyakorol fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és/ vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a megelőzés a gyógyítás vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen. A Szociális viselkedés és a zenélés közötti összefüggéseket Hans Günther Bastián vizsgálta. A szociometriai vizsgálat eredménye: az egymás közötti szimpátia, antipátia aránya úgy alakult, hogy a zene centrikus közösségben kevesebb a periférikus gyermekek aránya. Ezeknek a gyerekeknek sokkal jobb a kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességük. A zene személyiség és készségfejlesztő hatása mellett, gyógyító felhasználása szerteágazó. A receptív zeneterápia (hallgatva befogadó) felvevő formában fejti ki játékos hatását. A reaktív zeneterápia érzelmi, indulati felszabadulást eredményez, a regulatív zeneterápia elősegíti a testi- lelki feszültség szabályozást, megidézhet elmúlt eseményeket és a jelenbe hozhat az induktív zeneterápia. A kommunikációt elősegítő, ráhangoló emlékezés kiváló módszere a kommunikatív zeneterápia. Az aktív zeneterápia a hangszerek választása, vagy alkalmazása szerint sokféle zenélésre kínál lehetőséget: használati tárgyak hangeffektusainak felhasználásától, az improvizatív zenélésen át, a kotta alapján történő reproduktív zenélésig.

Zeneterápiás módszerek:

  • Aktív zeneterápia – Orff módszer Orff elgondolásában a zene csak a mozgás, a tánc és a beszéd integrációjában érthető meg a maga teljességében. Lényege a játékosság, a kreativitás fokozása a gyermek zenetanításában. A ritmikai érzék és a rögtönzőkészség fejlesztése.
    Orff módszerének tágabb pedagógiai és pszichológiai jelentősége is van, fejleszti a gyerek figyelmét, reagáló képességét, fantáziáját és alkotókészségét, érzelmükre hat és megelégedéssel tölti el őket alkotó munkájuk felett. A szabad asszociációs zenélésen és mozgáson túl, a hangszerek készítésébe is bevonjuk a gyerekeket.
  • Ulwila módszer módszerét az értelmi fogyatékos gyerekek oktatására fejlesztették ki. Közös reggeli énekléssel és tánccal kezdik a napot, majd további két zenés foglalkozás következik.

  • Hét alapterületre épít:

 

    • Éneklés
    • Zenehallgatás
    • Zeneszínház
    • Tánc
    • Zeneszerzés
    • Hangszerkészítés
    • Hangszeres zene (Színes kottarendszer)

 

 

 

A zene terápiás hatása fontos szerepet játszik a mentálisan és szervileg egészséges gyerekek nevelésében is. Az óvodáskort megelőző életkorban, ha egyes lépcsőfokok kimaradtak vagy kívántnál később érte el őket a gyermek, és ezért bizonyos részképességeik kialakulatlanok vagy fejletlenek, nagyon jól fejleszthető zenével. A zene fontos szerepet játszik az „emberré” nevelésben: a teljes személyiség kibontakoztatásában, megerősítésében.

 

„Utóvégre lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját mintha sivatagon menne át, hanem virágos kertben.” Kodály Zoltán”

 

 4.7.2. A zene transzfer hatása

A transzfer egy cselekvés vagy cselekvési mód átvitele egyik tényezőről a másikra. A zenei képességek fejlesztésével intenzívebb fejlődésnek indulnak a gyermek egyéb képességei is. A művészet és a tudomány mély belső egységet alkot. A művészetben és a tudományban is egyaránt szükséges az intuíció, képzelet, a gondolatok áramlása és rendezése, az összefüggések megkeresése vagy megteremtése. A zenei nevelés hozzájárul a magasabb rendű pszichikus funkció fejlesztéséhez, amelyeknek a hatása messze túllépi a zene speciális tartalmának, anyagának határait. Több kutatás is bizonyította, a zene pozitív hatását a kreativitásra, intelligenciára, érzelmekre, a koncentrációra, a szociális kompetenciákra.
Az óvodás gyermeknél a zenéhez kapcsolódó nevelési területek:

  • Anyanyelvi nevelés: beszédhangsúly, beszédszervek ügyesítése, helyes szótagolás, szókincsbővítés…
  • Matematikai tapasztalatok: növekedés-csökkenés, ellentétek, sorozatok…
  • Mozgásfejlesztés: az énekes játékok mozgás kombinációi, testséma, egyensúlyérzék…
  • Érzelmi nevelés: közösségi érzés, tolerancia, türelem, önfegyelem, tudatos figyelem, empátia…
  • Gondolkodás, tanulás képessége: bevésés elmélyülése, analízis-szintézis, kreativitás, fantázia…

A zenei készségek, képességek fejlesztése előnyösen hat az egész személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődésére. A sokféle fejlesztés felerősíti egymás hatását. A zenei nevelés számtalan alkalmat nyújt a felszabadult, vidám, közös játékra, éneklésre, a zene megszerettetésére, előkészíti a gyermeket a zene befogadására, értésére, élvezésére és gyakorlására.

5. Befejezés

A tudományos kutatások igazolják, hogy a zene művelése nélkülözhetetlen a személyiség kiegyensúlyozott fejlődéséhez, a zene által fejlesztett képességek pedig kedvezően befolyásolják az egyén szocializációját, érzelmi gazdagodását és általános tanulási teljesítményét. E kutatások általános érvényű felismeréseit óvodánk egy olyan megújuló szemléletváltás szolgálatába állítja, mely megmutatja, hogy a zenével való foglalkozás fontos eszköz, az emberi közösségek mentális egészségének megtartásában, vagy visszaállításában és ennek következtében a hatékony és eredményes munkavégzés, azaz végső soron a társadalmi értékteremtés egyik biztosítéka.

A Kompetencia Alapú Programcsomag kiemelt területként kezeli az óvoda- iskola átmenet területét. Nevelőtestületünk is fontosnak tartotta és tartja a jövőben is az átmenet problémáinak kezelését. Ennek megfelelően, minőségfejlesztési teamünk minden évben visszajelzést kér a volt nagycsoportosaink iskolai megfeleltségéről. A 2009/2010-es tanévben meglepő és elgondolkodtató eredmény született, jól megfigyelhető, hogy matematikai képességeik, vers és mesemondási produktumuk kiváló, viszont a fantáziájuk és fegyelmük valamint szándékos figyelmük kevésbé mondható jónak.

Pedagógus közösségünk ezért tűzte ki céljául, hogy a zenéhez fordulunk segítségül. A zene számos képességfejlesztő hatásában bízva, tudatosan felépített zenei programmal segíteni kívánunk azon képességek kialakításában a gyermekeknek, mellyel sikeresen, kudarc nélkül vehetik az iskolai, később a felnőtt életük akadályait.

Manapság, mikor lépten-nyomon a gazdasági válságról hallunk, mindenki keresi a biztosan megtérülő befektetéseket. A gyermekeink fejlesztésébe, oktatásába fektetett idő és energia garantáltan ilyen. A gyermekeink jövője rajtunk múlik.

A 90’es évek vizsgálataiból kiderül, hogy nem az számít, amit az iskolában tanultunk szóbelileg, verbálisan – a boldogulásunkban beválásában inkább az EQ-nak van szerepe. Ezt az érzelmi intelligenciát pedig az érzelmi biztonság megadása alapozza meg, és ezt a művészetek fejlesztik. Egy átlag ember nem vitatja, hogy szép dolog alkotó művészetekkel foglalkozni (zenével, tánccal, színházzal…), de a teljesítmény utáni sok esetben puszta megélhetésért való hajszában sokan arra a következtetésre jutnak, hogy az életre való felkészülésből nem maradhat ki a gyermek neveléséből a nyelv, a számítástechnika, a média megismertetése s ezáltal háttérbe szorul a művészeti tevékenység.

Reményeink szerint a program által kínált: ”Csizmám kopogó”népi gyermekjáték gyűjtemény, ”Zene a csend” CD zenehallgatási gyűjtemény, ”Síppal, dobbal, nádi hegedűvel” hangszerkészítési gyűjtemény beépül mindennapjainkba, s így amit hétről-hétre kapnak tőlünk a gyerekek, elegendő motivációt, jó érzést gerjeszt bennük ahhoz, hogy szívesen műveljék, tanulják, gyakorolják, hallgassák az általunk felkínált zenét.

„A csend által kap értéket a hangzás, a hangzás által kap lehetőséget a lélek. A harmonikus lélek adja az élet értelmének élményét. Ez a zene lélekformáló, felemelő varázsa.” (Dr. Konta Ildikó)


6. Felhasznált irodalom:

  1. Az ének-zene és módszertana Szöveggyűjtemény Szerkesztette: Mélykútiné Dietrich Helga, Tanítóképző Főiskola Budapest 1998
  2. Forrai Katalin: Ének az óvodában, EDITIO MUSICA BUDAPEST 1974
  3. Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában, EDITIO MUSICA BUDAPEST 1982
  4. Kovács Barbara: A zenei fejlesztő játékokról, NOVUM Kft. 2002
  5. Reikort Ildikó: Zenevarázs, suliNova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. Budapest 2006
  6. Nagy Jenőné, Csak tiszta forrásból 2002
  7. Kiss Tihamér: A gyermek érzelmei, Tankönyvkiadó Budapest 1995
  8. Mendölyné Kiss Cecilia: Zenehallgatás alapfokon! Ide Hallgass!, Flaccus Kiadó Budapest 2006
  9. Hang és lélek, Zenei Nevelési Konferencia, Magyar Zenei Tanács 2002
  10. Népi gyermekjátékok, Szakirodalom
  11. Ritmikai gyakorlatok, etűdök, játékok, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest 1973
  12. Zenei melléklet, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest
  13. Baka Judit: Ki játszik ilyet? Iskolai és népi játékok
  14. M. Dietrich Helga: A magyar népi gyermekmondóka sajátosságai
  15. Lázár Katalin: Népi játékok, Planétás, Budapest 1977
  16. Jeles napok, ünnepi szokások, Planétás, Budapest 1977
  17. Magyar népi gyermekjátékok, Ének-zene szakköri füzetek, Tankönyvkiadó, Budapest 1978
 
 
Admin | Design by Gy @ www.GnRation.hu